AVAR HONFOGLALÁS, MAGYAR BEJÖVETEL

Leírás: A magyar nép hun kapcsolata – Anonymus és Kézai nyomán – sokak számára még mindig Attila hunjaihoz kötődik. Pedig nekünk az avarhunokkal való kontinuitásunk az, ami bizonyítható. Ők voltak előttünk a Kárpát-medencében 570–805-ig (s még tovább), és ők hoztak magukkal, majd fogadtak be jelentős számú magyar népcsoportot a Meótiszból. Erre az avar kori magyar jelenlétre alapozta László Gyula Nagy Géza nyomán a „kettős honfoglalás” elméletét. Pontosítva azonban inkább kettős magyar „bejövetelről” beszélhetünk. Ezt viszont az eddiginél meggyőzőbb érvekkel kell alátámasztani. Attila vagy Baján? A történelmi realitás az utóbbit igazolja. Baján volt az avarhunok Kárpát-medencei „honfoglalásának” első és leg-kiemelkedőbb nagyfejedelme, kagánja. Hírneve csaknem Attiláéhoz mérhető. Az ő hunjai pedig „hunabbak” voltak Attila „nyugati hunjainál”, mert egyenesen Mongóliából érkeztek. S hogy hozzájuk van közünk, azt a régészeti adatok meggyőzően elárulják. Hiszen – kerek számokkal mérve – 10 Attila korabeli sírleletre 15 000 avarhun kori sírlelet jut. Az avarhunok utódai pedig itt vannak: köztünk és bennünk. Ütőképes érv ebben a „svájci hunok” ezer évnél régebbi, konzervált magyar kulturális betétje, amely a legnagyobb valószínűség szerint az avarhunokig vezethető vissza (arcok, nevek).
A jelen tanulmánykötet ennek egyes kérdéseit vizsgálja fölül a tudományos kalkuláció módszerével, közérthetően és megfontolt érvekkel igazolva a kettős magyar bejövetelt, Árpád előtt. Fontos következtetése, hogy az avar kori Pannónia székely-magyarjai időben megelőzték az erdélyi székelyeket. Mindkettő a Meótiszból behozott vagy befogadott szabir-, majd onogur-magyarokból eredeztethető. Az Őrség székely-magyarjai pedig – már keresztényekként – csatlakoztak a honfoglalókhoz. Ugyanazt tették, mint a pogány avarokkal a Tiszántúlra űzött és onnan Erdélybe jutó, akkor még pogány székelyek, akik zömükben avar alattvalókként is magyarok voltak, és a magyar nyelvet őrizték meg, mindmáig.