A SZERENCSE LÁNYA

Leírás: "Sokféle oka van annak, hogy nem írom meg az emlékeimet. Az egyik az, hogy nincs meg hozzá az anyagom. Ahol én voltam, ott naplót írni nem lehetett. Amikor elengedtek, még a csokoládébonbon papírburkolatát is levették, attól félve, hogy azon valami üzenetet viszek. Tintaceruzával írtunk megnedvesített, deszkára kifeszített fehér anyagra levelet, és azt az ember bevarrta a bélés alá a ruhájába. De ezt az őrség tudta, és minden ruhadarabunkat kicserélték, vadonatújat kaptunk. Tehát a fejemben el tudtam hozni azt a három-négyezer sor verset, amit írtam, de ezenkívül arra, hogy keddi napon ez történt velem, április 4-én az történt, nagyon nehezen tudnék visszaemlékezni. Talán úgy lehetne, hogy az ember csinálna egy összejövetelt azokkal, akikkel együtt volt, és akkor megpróbálna időpontokat egyeztetni. [...] De nekem reális dátumaim nincsenek. Legfeljebb az lehet, hogy láttam egy rénszarvast állni fönt a hegy lejtőjén, és két nap világított az égen. Ez egész biztosan nyáron kellett hogy legyen, de hogy melyik évben, azt már nem tudom. [...] a lényeg életben maradni, túlélni, ha lehet, nem csinálni rosszat, és csak annyi jót tenni, ami nem az én életemből veszi el az utolsó energiát.""

Szerző: Karig Sára"